Padlás meséi – Pilot
A tavaszi szünet első hetében Viki, Lia és Beni a Nagyinál és a Papánál töltötték a hétköznapokat, mert Anyának dolgoznia kellett.
Mindhárman szerettek ott lenni, gyakran mondogatták, hogy ott még a levegőnek is más az illata.
Beni azért várta különösen ezeket a napokat, mert amikor a Papa is otthon volt, lehetett vele faragni, szerszámokat nézegetni, és a világ dolgairól beszélgetni. A Papa mellett valahogy minden fontosabbnak és érdekesebbnek tűnt.
Viki és Lia másért szerettek a Nagyiéknál lenni. Nagyon könnyű volt rávenni a Nagyit meg a Papát egy kis bolondozásra. Lehetett biciklizni, nevetni, régi dobozokat kipakolni, kendőkből hercegnőt vagy vándort csinálni, és néha még azt is megengedték, amit Anya otthon biztosan nem.
És volt még valami, amiben mindhárman egyetértettek.
A Nagyi főztjénél nincs jobb a világon.
Mert a Nagyi ételének egészen különös íze volt. Olyan, amit sehol máshol nem lehetett megtalálni. Beni szerint ez a rántott húsban lakott, Viki szerint a levesben, Lia szerint pedig a frissen sült palacsintában.
A Nagyi csak legyintett ilyenkor, de ők tudták a titkot.
A szeretet íze volt az.
Egyik délelőtt azonban a Papa még dolgozott, a Nagyi pedig a konyhában sürgött-forgott, mert azt a csodálatos ebédet valakinek meg is kellett főznie.
A ház tele volt finom illatokkal, de a három gyerek most valahogy mégsem találta a helyét.
Kicsit unatkoztak, nehezen indult a nap. Hiányoztak a barátok, a megszokott játékok, a saját kis dolgaik. Ide-oda ténferegtek a házban, kinéztek az ablakon, piszkálták egymást, ki-be járkáltak.
Aztán Beni egyszer csak megállt a folyosó végén.
– Ti tudtátok, hogy innen fel lehet menni a padlásra?
Viki odaszaladt.
– Tényleg?
Lia a lépcső felé nézett, aztán közelebb húzódott a testvéreihez.
– Biztos, hogy fel szabad menni?
Beni már vigyorgott.
– Ugyan már. Csak megnézzük. Hátha találunk valami érdekeset. Egy régi játékot. Vagy egy titkot.
Viki szeme felcsillant.
– Én jövök!
Lia még mindig bizonytalan volt.
– És ha sötét lesz?
– Akkor majd én megyek elöl – mondta Beni. – Nem lesz semmi baj.
A keskeny padláslépcső minden lépésnél megnyekkent alattuk. Fent hűvösebb volt a levegő, és a félhomályban minden kicsit titokzatosabbnak tűnt. A tetőablakon vékony sugárban beszűrődött a napfény, és a porszemek úgy táncoltak benne, mintha apró csillagok lebegnének a levegőben.
A három gyerek lassan haladt előre.
Mindenütt régi holmik sorakoztak: dobozok, kosarak, kopott székek, egy régi babaágy, befőttesüvegek, egy varrógép, meg furcsa tárgyak, amelyekről egyikük sem tudta, mire valók.
– Hűha – suttogta Viki. – Ez olyan, mint egy titkos raktár.
– Inkább egy kincsesbarlang – mondta Beni.
Lia egyszer csak megállt.
– Nézzétek!
Mindhárman ugyanoda néztek.
A sarokban, a beszűrődő fény közelében ott állt egy kis régi ládika.
Nem volt nagy, de valahogy mégis olyan volt, mintha csak arra várt volna, hogy valaki végre észrevegye.
A gyerekek egyszerre léptek közelebb.
Viki letérdelt mellé, Beni föléhajolt, Lia pedig egészen közel bújt hozzájuk.
– Szerintetek mi van benne? – kérdezte Viki.
– Nyisd ki – súgta Beni.
A ládika fedele halkan megnyikordult.
Odabent régi fényképek feküdtek egymásra csúszva. Fekete-fehér képek, megsárgult sarkokkal, kissé meghajolva az időtől.
Beni kivett egyet.
Viki rögtön fölé hajolt, Lia pedig tágra nyílt szemmel nézte.
Az egyik képen havas tájban gyerekek ültek egy lovas szánon. A másikon egy fiatal nő ikerborjakkal mosolygott büszkén. Egy harmadikon mezítlábas kisgyerekek szaladgáltak boldogan tyúkok és egy tehén között.
– Nézzétek… – suttogta Viki. – Ezek mintha…
– …a Nagyiék lennének gyerekkorukban – fejezte be Beni.
Mindhárman elcsendesedtek.
Mintha a padlás is velük együtt visszatartotta volna a lélegzetét.
Lia óvatosan megérintette az egyik képet.
– Tényleg így nézett ki a Nagyi? – kérdezte ámulva.
Beni lassan elmosolyodott.
– Szerintem igen.
A tetőablakon át ekkor egy napsugár csúszott végig a padlón.
Lassan, szinte hangtalanul.
És megállt a legfelső fényképen.
A képen a hó mintha egy pillanatra megcsillant volna.
A három gyerek mozdulatlanul nézte.
És akkor valami varázslatos történt…